August Strindberg (1849-1912) joggal érezte korának mindenre kiterjedő válságában a lappangó őrület totális jelenlétét (talán egyszerre nyomasztotta a halódó állapot és a változás előszele). A „normák”, megszokott társadalmi berétegződések, nemi szerepek feloszlanak és helyükre a káosz és a vajúdás fájdalmai férkőznek be. Magánéletének nehézségei, önsorsrontó attitűdje, politikai hányattatottsága, a nőkkel szemben érzett, (az utókor által mitizált) haragja, „gyűlölete” szinte elviselhetetlen teherként „jelen van” a drámában.
Liv Ullmann a nyelvi hitelesség érdekében a svéd vidékről, Észak-Írországba helyezte át a cselekményt. A történet valamikor a 19. század végén játszódik; egy pusztulófélben lévő bárói kúria cselédszárnyában Szent Iván éjjelén. Ez az év legrövidebb éjszakája, amikor a szegény és gazdag együtt „járja”, – az „osztályok” (ahogyan Strindberg hivatkozik) elkeverednek egymással. John (Colin Farrell) a lakáj és Julie kisasszony (Jessica Chastain) a báró gyönyörű lánya kihívóan keringőznek a pajtában, a birtok szolgálói, a falu parasztjai előtt, sokakban okozva megbotránkozást táncukkal. John megérezve a „szégyent” barátnőjéhez-menyasszonyához Kathleenhez (Samantha Morton) – a kúria, a ház sokat szenvedett szakácsnője – „menekül”; de még előtte is leplezi tényleges zavarodottságát, megrendültségét. Julie követi a férfit és provokációjával, megalázó parancsaival eléri célját: az éjszaka folytán régen eltemetett vágyak, szenvedélyek törnek a felszínre. A három szereplő zárt világába a kúria kapuin át pedig behallatszik a „láthatatlan” tömeg, csürhe dorbézolása, dalai és „ünneplése”.
Liv Ullmann ragaszkodott a naturalista és strindbergi eredetihez; a film egyik legnagyobb erőssége a „szűken vett” naturalista drámairodalom sajátja: a megszakítás nélküli folytonosság és az ebből eredő fojtogató klausztrofóbia. Ez teszi (tenné) rendhagyó adaptációvá a filmet. A szereplők „szétválasztatlanok”, a külvilágtól teljesen elzártan, egymásra utalva jellegzetesen „bergmani”, alaphelyzetben léteznek.
A cselekményt – a korábbi feldolgozásokkal szemben – Liv Ullmann egyetlen térre szűkíti be; a konyha, a szűk és félhomályos szobák és a cselédfolyosók nehéz levegője, megható egyszerűsége közeli, „családi, vérségi” intimitást sugall. Az Ullmann-féle adaptáció kiemeli, hogy a dráma középpontjában megjelenő összeomlás nem csak az egyes karakterekre vonatkozik; hanem az egész társadalomra, amelyben élnek. A rendező elsődleges motivációja; a nemek közötti, atavisztikus dominanciaharc bemutatása. A karakterek egymás közé vont erővonalai kegyetlen, konfrontatív és lényegében pusztító, gyilkos motivációkat rejtenek. John megcsókolja Julie csizmáját. Ezt követően a kettejük közötti „játék”, a vonzás és taszítás törvényszerűségei „lavinaszerűen sodorják” érzéseiket és tetteiket a vadonban élő állatok, bestiális ösztöneihez; köpések, csípések, kihátrálások, ütések „tánc-rítusaihoz”, amelyben csak fájdalom eksztázisa van jelen. „Héja-nász az avaron”. A szexuális együttlétük erőszakba torkollik, aminek lényege: félelem, undor, szégyen, testi megalázottság és bűntudat. A korai-Darwinizmus brutalitása.
A reménytelenség váltakozik a hazug reménykeltéssel, a szenvedélyek őrült feltárulkozásával. A film, a cselekmény végkifejletéhez közeledve fokozatosan leválnak Julie kisasszony önvédelmező fennhéjazásának rétegei és kiderül, hogy lényegében csak egy kétségbeesett „kislány"; aki retteg a benne lakozó ürességtől. John nem képes felülemelkedni szolgai mivoltán, gyávaságán és vergődő, véglegesen megtört emberként a (társadalom által kijelölt) helyén marad. A báró megjelenésétől, parancsaitól való félelme, függése felülír minden személyest, „valódi érzést” és a kritikus pillanatban magára hagyja a nőt, akit valaha reménytelenül szeretett, akire vágyott, és ez a bűn teszi igazán visszataszítóvá és szánalmassá John sorsát. Kathleen élete nyomorúságos, néma és végletesen alárendelt; de biztos benne a hit. Ez nagy erőfeszítések árán, de megóvja őt az önpusztító-pusztító kilengésektől. De Kathleen sem ártatlan. John és Julie által elkövetett bűnöket visszatükröző ítélkező és bánatos tekintete ellenére ő is a „játék” részese.
A film viszonylagos „egyenetlenségei”, a színészi játék pillanatnyi gyengeségei (Jessica Chastain játékának érzelmi regiszterei láthatóan nehezen kezelhetőek a rendező számára – Colin Farrell viszont remekel, tiszta és követhető játékkal bizonyítja kvalitásait) ellenére jó és érzékletes film Liv Ullmann-féle „Julie kisasszony” adaptáció. Felidézi a Bergman filmek hangulatát, és tisztelgés a svéd drámairodalom, Strindberg nagysága előtt.
-
Julie kisasszony (2014) színes, magyarul beszélő, norvég-angol filmdráma
Vetítik: URÁNIA NEMZETI FILMSZÍNHÁZ
Kedd (Április 21.) 20:30
Szerda (Április 22.) 16:30, 20:30
Csütörtök (Április 23.) 14:00
Péntek (Április 24.) 11:00, 20:30
Hétfő (Április 27.) 14:00
Kedd (Április 28.) 14:00
Szerda (Április 29.) 17:00
Írta és rendezte: Liv Ullmann, August Strindberg műve alapján. Fényképezte: Mikhail Krichman. Vágta: Michal Leszczylowski. Producer: Synnove Horsdal, Oliver Dungey és Teun Hilte. Forgalmazza: Wrekin Hill Entertainment. Játékidő: 2 óra 9 perc.
Szereplők: Jessica Chastain (Julie kisasszony), Colin Farrell (John), Samantha Morton (Kathleen) és Nora McMenamy (a gyermek Julie kisasszony).
